Lámpamúzeum > Érdekességek

„Boroktól a lámpákig..”

Palackozott italok gyűjtésével kezdődött minden..!

          

Ugyanis a lámpamúzeum alapítója:

Borus Ferenc az 1960-as évek elején kezdett gyűjteni méghozzá különböző évjáratú és nemzetiségű palackozott italokat. A háza melletti telken vásárolt egy pincét, amiben egy „bormúzeumot” hozott létre.

A gyűjtemény több száz üveg borból áll köztük a legbecsesebb példány egy 1950-es évjáratú Argentin bor, de található itt még: Amerikai, Chilei, Uruguayi, Portugál, Francia, Spanyol, Olasz, Török, Grúz, Román,Moldva.

A borgyűjtemény gyarapodik, illetve gyarapodna a mai napig is, de már nem férnek a polcokra az újabb szerzemények. Ezért a tulajdonos 2-3 évente kibont belőlük 1-1 régi darabot.

Eddig még mind fogyasztható volt, bár Feri bácsi tapasztalata szerint tévhit az, hogy minél öregebb egy bor annál finomabb.

Azt mondja -akár milyen gondosan tárolják, mindnek „ó” íze lesz- szerinte a legfinomabbak az 1-2 éves borok.

 

Szerző: Vasvári Kinga

 

 

 


 

IHLETET ADÓ LÁMPÁK

A Zsámbéki Lámpamúzeum különleges gyűjteménye és sajátos hangulata már több látogatót megihletett.

Íme, az egyik vers, amely így született:

 

A Zsámbéki Lámpamúzeumban


Ha ez a sok régi lámpa                                  Cigányzenés úri bálról
Egyenként megszólalhatna,                        Krinolinos szép dámákról
Beszélnének kistanyákról,                           Nótázó summás lányokról,
Büszke fényes palotákról                             Citerás batyu-bálokról
Örömről, szenvedésről.                                Falu végi cigánysorról
Lányokat ért szemverésről                          Dankó Pista nótáiról.


Fonókban hangzott nótákról,                     Halott mellett virrasztókról
Adott és kapott csókokról                            A sirató asszonyokról
Útszéli betyár csárdákról,                            Harctérre írt levelekről
Csalfa szemű csaplárnékról,                       Árván maradt gyermekekről
Fehérhavas hideg télről,                              Özvegyek hulló könnyéről
Mesét mondó öregekről.                              Föld alatti óvóhelyről.


Hegyoldalon termett borról,                       Lenne ebből annyi rege
Nádfedelű présházakról                               Könnyfakasztó igaz mese
Nótás kedvű disznótorról                            Írók, költők ha meg írnák
Éhséggel küzdő nyomorról                         Mikről beszélnek a lámpák
Régi búbos kemencékről                             Múzeumba sorba rakva
A szűken jutó kenyérről.                             Fény nélkül is világítva.


                                        Feltárnák a múlt világát
                                      Nekem ezt súgták a lámpák
                                      Kívánom gyűjtőjük is értse
                                      Mit mond a lámpák beszéde
                                        Régi korról, közel múltról
                                          Változó emberi sorsról.


    Tök, 1973. év január 10. napján

    KIS LÁSZLÓ