Tájház

SZENT VENDEL DOMBORMŰVES NÉPI LAKÓHÁZ - SVÁB TÁJHÁZ

 

A lakóházat a környék egyik gazdag állattartója, Melchior Keller építtette 1740 táján.

Zsámbék egyik legrégebbi épülete.


 

A Szent Vendel domborműves népi lakóház nevét a homlokzatán látható pásztorok védőszentjét ábrázoló domborműről kapta.

A benne látható helytörténeti gyűjtemény 1992-ben nyílt meg civil kezdeményezésre. Az utóbbi 10 évben kulcsos házként működött
2011. augusztus 13-tól újra megnyitotta kapuit, az úgynevezett  „Nyitott múzeumok hétvégéje” program keretein belül minden hónap második hétvégéjén tart nyitva.



Az egykori Szent Vendel-ház szobáiban a festett vagy éppen különleges technikával készült bútorok a sváb népművészetet és a régi zsámbéki életet, jelképvilágot idézik.

A konyhában látható a legrégebbi zsámbéki bútordarab, egy igen régi technikával - túró és mész keverékéből készült úgynevezett kazeinnel - festett konyhaszekrény, melynek elejét négy, a tulipán, a rózsa és szegfű motívumaiból álló életfa díszíti. A konyhában látható tatai kerámiák a zsámbéki régi háztartásokban igen elterjedtek voltak.

A szobába vezető ajtó kovácsoltvas sarokpántján gránátalma díszítés található, mely a termékenység egyik jelképe. A berendezés legjelentősebb darabja az 1874-es évszámot viselő szekrény, melynek festése sok jellemzőjében a Fekete-erdő vidékéről Zsámbékra települt németek hagyományait őrzi.

A különleges kézzel festett jellegzetesen  sárga alapszínű parasztbútorokon ornamentikus motívumok láthatók. A szimbólumok  között gyakran feltűnik az életfa mint termékenység motívum.